Szept. 2-3. – Csütörtök-Péntek

Harmadik nap: "'ízírájder', öcsém!" - mintha mindig is ott dolgoztam volna! Úgy keresztül ment rajtam a kulturális sokk 4 fázisa, mintha a legerősebb hashajtókat kombináltam volna! Még nincs saját asztalom, valószínűleg egy-két hétig Zoli mellett fogok még ülni és jegyzetelni, de már annyi mindent feldolgozott az agyam, hogy minden órával egyre simábbnak tűnik ez a munka. Reggel más irányból közelítettük meg a munkahelyet... (Előző nap a város 'folyó'-ja mentén jöttünk, ami magában megér egy pár mondatnyi kitérőt: tessék elképzelni egy, nagyjából 3m széles, 4-5m mélyen kibetonozott csatornát, ami nem kifejezetten szívet melengető látvány, majd hozzá ízlésesen, színesen kanyargó járókövekkel kialakított két sétányt a két 'partjára', szép korlátokkal, padokkal, karcsú kis gyaloghidakkal. Na, ez a folyó!

(kép 2-1. – 'folyó' és sétány)

Vannak szakaszai, amelyek csak a térképeken látszanak, furcsa mód átfolyva épületeken, tereken… hát, valószínűleg, alattuk) …szóval, más irányból mentünk, betértünk egy 'pékezdébe' (Zoli magyarázata alapján a név így hangzana nyersfordításban), gazdag reggelit vásároltunk magunknak, amit, az irodába beérve, két bögre tea mellett magamba is termeltem. Feltett szándékom, hogy kipróbálok mindenféle ételt (és italt), hogy, amikor látogatókra kerül majd a sor (és sör), legyen mit ajánlanom nekik. (jelzem majd, ha lehet 'bejelentkezni' - a szerk.) A délutáni műszakot beértem egy ét-Bountyval és újabb bögre teákkal. Szexi jegyzetfüzetem lapjai különösebb ellenállás nélkül fogadják be, a 'kinnfentesek' számára értelmetlen és érthetetlen új információkat. Ma már félig magam is részt vettem egy probléma megoldásában. Csak egy egyszerű jelszó-visszaállítás volt és büszkén jelenthetem, hogy zökkenőmentesen ment. Türelmes tanítómmal együtt, egy saját fülhallgatón hallgatom a telefonálók problémáit és már azt figyelem, mit felejt el Zoli megcsinálni. Közben érdekes felfedezéseket teszek, mint például azt, hogy miután mi köszöntjük a hívókat, szinte senki nem köszön vissza. Persze, lehet, hogy csak azért, mert, mire a hivatalos mondandó végére érünk - kb.: "GM helpdesk, Zoltán vagyok, elkérhetem a kódját?" - már csak a problémával foglalkoznak ők is. Viszont nagyon hálásak, miután megoldottuk nekik. Öt órakor aztán lelkesen kapcsoljuk ki az 'elérhető' gombot a telefonon és fordítunk hátat az irodának.

Mivel ideje volt már, nem is haboztunk sokat miután visszaértünk Zoliékhoz – összepakoltam a holmimat és már mentünk is a villamoshoz, be a városközpontba, ahol buszra szálltunk és kimentünk a diákszállóig. A portánál ülő három középkorú hölgy el volt ragadtatva, hogy érdekes idegen érkezik. Egyikük, miután felírták az adataimat, máris a szekrényeihez fordult, hogy azokból tányért, kést-kanalat-villát, poharat, hozzá tea filtereket és egy vízforralót varázsoljon elő számomra. Ekkor nagy boldogság költözött belém és hirtelen végtelen szeretettel kezdtem viseltetni a három hölgy iránt és még azt sem bántam, hogy a hónap végéig lefoglalt szoba 600 helyett 650zł-ba fog kerülni. A 119-es ajtón belépve tovább nőtt lelkesedésem, mert egy nagyon takaros, kétágyas szobát kaptam. A szokásos bútorzaton kívül – szőnyeg, ágy, szekrény, asztal, ahhoz székek – egy kis hűtőszekrény is van bent. A szobának közös fürdője van a szomszédossal, amit egy, a helyi közgazdasági egyetemen dolgozó hölgy lak. Nem láttam még, csak annyit tudok róla, hogy sokat dolgozik és kéri – a fürdőajtóra felragasztott lengyel és angol nyelvű lap szerint –, hogy a papírvékony falak miatt tartsam be a "10 óra után nem randalírozunk!"-os előírást. Miután ez az egyetlen információm, kissé félelmetes kép alakult ki bennem róla. Nem is mertem még leskelődni, amikor bent van!

Na, miután behurcolkodtunk – és a késztetésnek a lehetőség láttán, jól 'nevelt' konzumidióta és rügyedző, bár még nem gyorsítósávbeli kockafejűként, nem bírtam tovább ellenállni és gyors bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem, tényleg van-e, lesz-e internet –, Zoli megmutatta, hol a helyi Biedronka – ez itt a legolcsóbb, de normális termékeket árusító ABC – és bevásároltam hűtőbevalókból. Érdekes eset, hogy összefutottunk a boltban azzal a lánnyal, aki előző nap próbált nekünk segíteni, amikor az egyik központi könyvesboltban Lengyelország Lonely Planet-es kiadását kerestük. Nem volt meg nekik. Nem ismert fel minket. Kifelé jövet Zoli felhívta a figyelmem a szomszédos turkára, ami talán még jól is jöhet, mert, úgy tűnik, a 'dress code' miatt kicsit szűkén vagyok a megfelelő ingeknek. Hoztam én, csak van, amelyik inkább szabadidős, vagy épp éjszakázós fajta. Majd összebeszélek Zoli párjával, Goskával és csapunk együtt egy 'lányos'-vásárlós délutánt. :) (...pedikűrrel-manikűrrel, arcpakolással, meg amit csak ki lehet találni!)

(kép 2-6. – Biedronka)

Mivel nem jöttek akkor épp buszok, barátommal visszatértünk a 119-es szobába, ahol újabb tanácsokkal és emlékekkel gazdagodtam (Zoli is itt lakott egy ideig, amikor 8 hónapja Lengyelországba jött). Aztán végül kikísértem, elbúcsúztunk, majd a rejtekembe visszatérve - kicsit, mint aki kórházi látogatóját, magányos napjának üde színfoltját integette el -, újabb visszautat kerestem otthoni megszokott, biztonságos életemhez és megnéztem pár nemrég letöltött sorozatrészt a gépen.

...péntek, péntek!

Pénteken már egyedül mentem 'iskolába'.

Egymagam vásároltam reggelit, ebédidőben győztesen tértem vissza a szomszédos 'pizzakunyóból' egy adag csirkés farfallával. Majd a délután szépen átcsusszant napközibe úgy három óra tájékán és a céges hivataliasságtól és főnököktől felszabadult lelkek közt a villás farkú kezdte felütni a fejét különböző alakokban: előkerült egy káprázatos, műanyagvörösben pompázó, háromágú villa, majd egy csillogó furmányos lakat is. A telefonálókat viszont, mintha elvitte volna az ördög! Azt is megtudtam – legnagyobb 'boldogságomra' –, hogy épp előző nap volt kosár. Cserébe viszont kiderült, hogy az egyik kedves németes hölgy is szeret túrázni, mire rávetettem magam… a lehetőségre és jól megérdeklődtem, hogy mennek-e valahova mostanában és, hogy vajon szabadna-e alkalmasint velük tartanom. Legnagyobb meglepetésemre 2 perc múlva már arról beszélgettünk, hogy a nagybátyja kis kunyhójában, Zakopanén, valószínűleg van még egy hely számomra a jövő hétvégén! Hát, én úgy örültem a farkamnak, mint majom a… izé, hogy is?

(kép 2-8. – az ördög maga (ezt, sajnos, nem tölthetem fel, mert kirúghatnak érte))

Hasonlóan vidám hangulatban zártuk be az ajtót a mögöttünk álló hét után és búcsúzkodtunk el egymástól az épület előtt. Zolival még megbeszéltük, hogy másnap mikor is csörgessem meg és találkozzunk ugyanitt. Goska délelőtt valami edzésre megy, de fél egy körül találkozhatunk vele Sosnowiecben – vagy, ahogy Zoli gunyorosan hívja: 'Szopófalván' (korábban ott laktak, de kevés a szép emlékük) – és elmehetünk moziba. Szeretett cégünk az ingyenes sportolás mellett a szellemünk szórakoztatásáról is gondoskodik és minden hű dolgozójának havi 3 mozijegyet biztosít – ezekkel rendelkezett Goska –, amit akár 3D-s filmekre is fel lehet használni. Így történt, hogy minden korábbinál közelebb kerültem ahhoz, hogy megnézzem a hupikék törpikék felnőtt meseváltozatát. Megegyeztünk tehát, hogy felhívom Zolit szombaton, ahogy elindulok 11 felé a diákszállóból, majd elbúcsúztunk egymástól. Mivel nem volt még nagyon késő, sem pedig vacak az idő, úgy döntöttem, megnézem magamnak ezt a nagy bevásárlóközpontot, ahol talán lesz olyan könyvesbolt, amelyikben vár rám egy bizonyos angol nyelvű útikönyv. Ellábaltam odáig, miközben a száz méterenként hektikusan változó városképet csodáltam, de nem volt (és nem is lesz) ilyen könyvük. De, ha már ott voltam, körbenéztem és vettem is a fényképezőgépbe 4 tölthető akkumulátort. Visszafelé jövet még megörökítettem a város bányászmúltjának emlékül állított és sokszor köztereken megőrzött bányászliftek felvonótornyainak egyikét a sétányon.

Túl voltam az első héten, nem haltam bele és úgy néz ki, kellemes hétvége elé nézek. Jó volt ez a péntek… péntek, péntek… basszus, hát nem elfelejtettem az orvosi vizsgálatot?!?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.