KenBuddha 2011.01.23. 12:26

10/2. – párkányülők, lomis cigányok, ördögi cicalányok

November 5-6. - Péntek-Szombat

Mindenképp szerettem volna egy házibulit, hogy kicsit szorosabbak legyenek a baráti kötelékek, ezért már a hét elején elindultak a kör-emilek az irodában. Reméltem, hogy mindenki azért nem fog tudni eljönni, mert mégsem egy palotát béreltem ki. Végül összesen 16-an voltunk, bár nem egyszerre – volt, aki korán elment, mások meg későn végeztek a munkával ezért később jöttek. Elsőször szombatra terveztem, de a közvélemény-kutatás alapján végül péntek lett belőle. Ezenkívül, mindszentek környékén voltunk és arra is gondoltam, hogy beöltözhetnénk valami horrorisztikusba, de aztán ezt is elvetettük.

Mivel volt pár túlórám, el tudtam jönni korábban, hogy időben elkezdjem a főzést (gulyáslevest ígértem nekik). Jessi (Agata) szeretett volna velem jönni, mert imád főzni és kíváncsi volt, így 3 felé elindultunk bevásárolni a Tescóba. Előző délután még átmentem Zolihoz egy pár hangfalért és erősítőért, hogy legyen zenénk is az este során. Már a buszon ültem, mikor Jessi hívott, hogy felém tartanak a nagy kondérokkal, amit még a hét elején kértem, mert a kis láboson és serpenyőn kívül nem volt edényem. Még jó, hogy nem sokkal azelőtt vettem egy fakanál- és falapátkészletet a Biedronkában és azt nem kellett kölcsönkérni. (emlékszem, az elején még volt, hogy egy serpenyőnyi vízben melegítettem a virslit reggel, mert a lábos foglalt volt) Mindenesetre, újra kellett gondolni a tervet és végül mindannyian Zoliéknál találkoztunk, ahol átvettem a lábosokat, valamint a hangrendszert egy sporttáskában, majd hazaindultam jól megrakva, mint a vasi lomis cigány.

A Tescóban az eltervezett céltudatos vásárlás szellemében el is töltöttünk majd’ másfél órát, hogy aztán nem sokkal a hazaérés után már meg is érkezzenek az második vendégek, Maria, Alper, Kalle és Kuba (Jakub) – az elsők, Jessi és Aga (Agnieszka) gyakorlatilag 10 perccel utánam jöttek. Amíg a 2 és fél kiló húst szeleteltem, a srácok nekiláttak bemelegíteni a hangulatot egy kis lengyel sörrel, Jessi pedig a halsalátának. Alig egy órával később ismét csörgött a kaputelefon (folyosótelefon, tulajdonképpen) és megérkezett Asia (Johanka), Ewelina és Kasia (Katarzyna), – elméjükben még élt a beöltözős buli terve –, ördögszarvas fejdíszekkel és gumírozott villásfarkakkal felszerelekezve. Aztán megjött Iwona és Monika, majd Zoli és Marek is.

Természetesen megkaptam Kallétól, hogy nem nagyon vagyok előkészülve a dolgokkal, de bele sem gondoltam, mennyi mindent kell majd összevagdosni. Arról nem is beszélve, hogy csak egyetlen késem volt. Így aztán a lányokat kellett megkérnem, hogy segítsenek be a krumpli hámozással és szeleteléssel. Úgyhogy 9-re már kész is volt minden. És mindenki. 7 óra felé, ugyanis, ismét csöngettek, ezúttal a bútorszállítók. Megjött a kanapé! Tökéletes időzítés. Legalább a fiúk összeszerelik nekem (bár, én szeretem az ilyet magam csinálni). Csak egy csavart maradt ki Aga hozzáértő irányítása alatt. Maria és Kuba azonnal el is helyezkedtek rajta és kipróbálták, milyen focimeccset nézni róla. Közben befutott Akın és a felesége, Ola (Aleksandra) is és végül teljes volt a létszám. Páran elmentek nem sokkal ezután, mert családos emberek, de a többség maradt, hogy megpróbálja felfalni a temérdek gulyáslevest, amit az utolsó, kissé sör-, bor- és egyéb alkoholvirágos pillanatban majdnem sikerült elrontani a nem megfelelő liszt használatával. Szerencsére, Jessi még képben volt (tehát magánál) és észrevette (még jó, hogy beszél lengyelül :) ).

A lakás komolyabb károk elszenvedése nélkül megúszta az avatót (csak egy kis borfolt keletkezett az egyik dohányzóasztali nád alátéten). A gulyáslevesből, ami mindenkinek nagyon ízlett, még hétfőre is maradt. Be is vittem az irodába, hogy egyen belőle, aki nem volt ott. A bulit 4 óra felé zártuk, Kalle és Marek voltak az utolsók, akik másnap délelőtt mentek csak haza, miután alvással is letesztelték a legfrissebb bútordarabot. A fényképek tanúsága szerint mind jól éreztük magunkat: