Szept. 18-19. – Szombat-Vasárnap

A hét persze nem ért véget a pénteki nappal. Egész héten mindenki a szombatra várt: indulhat a 'csapatépítő tréning'!

Évente egyszer a cég szervez egy nagy közös napot a dolgozóinak, ami többnyire ivászatban teljesedik ki. Idén, azonban, úgy találták a fők, hogy ha már ingyen kaja és pia, akkor legalább mi is adjunk valamit cserébe (a társadalomnak, a népnek… az emberiségnek?). És, hogy ne legyen senkinek sem rossz a szájának az íze, olyan munkát kerestek nekünk, ami könnyen és akár örömmel is bevállalható. Így lett belőlem Tom Sawyer, aki legkedvesebb barátjával, Huck Finnel egy szombat kora délután, kosztért és lőréért cserébe, kerítésfestésnek látott. És, mivel ez egy 21. századi, modern feldolgozás volt, az én karakterem kőfalat meszelt 3 ismeretlen sokad ági kollégával a fehér csapat 'színeiben' egy Katowicétől másfél órányi buszozásra lévő skanzenben.

Dél körül kezdtünk gyülekezni az iroda épülete előtt, egyre emelkedő hangulatban. A minden percben vidámabb emberek szájánál csak a kézből kézbe vándorló szeszesflaskák és különféle helyi speciális receptúrákon alapuló italmányok jártak gyorsabban. Mire a buszt benépesítettük, mindenki ismerte mindenki más 'gatyarohasztóját' és 'kerítésszaggatóját'.

Maria, Goska és Zoli (balról jobbra :), amint a megfelelő ízlelés mikéntjét ecseteli

Szeretném hinni – baráti és nemzeti büszkeségből is –, hogy otthoni szőlészbarátaink törkölye és a málnapálinka értékes nyomott hagyott a külföldi munkatársak szájpadlásin és elméiben. A hangulatot megörökítendő készítettem is egy – megjegyzem, kritikán aluli minőségű – fényképet miután a "Háromra mindenki mondja, hogy 'szifilisz'!!!" vezényszóra a társaság széltében elmosolyodott.

Kora délután értünk a skanzenbe, ahol számtalan csoportokba lettünk osztva a kapott pólók színei alapján. Miközben a színpadon hangoskodó fiatalember egy lélegzettel és lankadó nem hajlandó lelkesedéssel beszélt folyamatosan vagy fél órán keresztül, a korabeli helyi nemzeti viseletbe öltözött ifjú hölgyek hatalmas fatálakról kínálgatták a zsíros kenyeret és uborkát az ivászatban megéhezett nagyközönségnek.

Akın (háttal), Diana és Roberto

Egy óra 'kemény' munka után (kívülről szépen letakarítottuk, majd lemázoltuk a kőfalat) a skanzen kis csoportunkat igazgató alkalmazottja javallatára szünet és újabb falatozás következhetett, mondván, hogy "Nem kell ám megszakadni a munkában!" Boldogan tömtük magunkba az ingyen grillezett kolbász és csirkemell, hozzá uborkával, kétféle savanyúsággal és zsömlévelt. A szépen kialakított étkező teraszokon összefutottam a többiekkel – voltunk vagy 300-an – és pár percnyi beszélgetés után úgy tűnt, senkinek sem akaródzik visszamenni 'dolgozni' és inkább mennének már fel a várba, ahol a sárkányos pohárban lapuló pirula, valamint a mérges mozsaras pohár helyett az ingyen sörben úszó Kánaán vár ránk további finom falatokkal. (aki nem érti, ajánlom figyelmébe az Udvari bolond c. filmet; itt a jelenet a 'tecső'-ről)

(a lovagi torna)

Én már majdhogynem mentem volna vissza kötelességtudóan falat meszelni, mert bénaságnak éreztem, hogy kívülről megcsináltuk, belülről meg úgy marad. Meg aztán nekem nem mondta senki, hogy nem kell visszamenni és még egy óra munka nem tűnt soknak az egész napi étkeztetésért-itkoztatásért. Aztán a feszültséget, kezében finomságoktól rogyadozó papírtálcával megjelenő, Huck-komám oldotta fel azzal, hogy hivatalosan is nem kell visszamennünk befejezni a kerítést. Ezek után már csak magammal viaskodtam, hogy ennek akkor mi volt az értelme.

- "Ha egyszer felajánlja a cég a dolgozók segítségét, akkor ne végezzünk már félmunkát! Sem nekik nem jó, sem nekünk, mert, bár nemes a cél, nem érjük el!"

- "Ugyan már! Örülj neki, hogy nem kell jobban összekenned magad! Az emberek többsége amúgy sem dolgozni jött, hanem inni! Marek és Kuba egyenesen elbújtak a munka elől, emlékszel? :) Örülj, hogy nem veszik ilyen komolyan!"

- "Oké, de miért jó itthagyni a félig kész munkát?"

- "Hülye vagy!"

Na, ennyiben maradtunk. Ha visszamegyek – mondjuk, már sem a meszes vödör, sem a védőkabátok nem voltak ott, ahol hagytuk – csak bolondot csinálok magamból, miközben a többiek fent mulatoznak, falatoznak… kortyoznak?

Elindultunk hát felfelé a skanzenen, majd az erdőn keresztül a várhoz. Sokan fent voltak már – Zoli például, aki nem zavartatta magát, szerzett valahonnan pár farönköt és néhány sráccal tüzet raktak a frissiben kialakított tűzrakó helyen.

A lányok egymást – és a fiúkat is – váltották a sörcsapoknál és szinte mindig kértek egy adag málnaszörpöt a sörükbe. Ne kérdezzétek, én sem értem. Azóta láttam már mást is a sörbe rakni – gyömbérszörpöt, szegfűszeget –, de nem mertem még kipróbálni. Vállalkozó szellemű látogatóknak meggyőződés nélkül ajánlom. Volt DJ és táncsátor, sok-sok sörpad – fedett, alacsony kőkerítéssel elkerített és nélküli –, süteményektől roskadozó asztalok, újabb grillpultok, sátrak, ahol hurkák, kolbászok, csirkemellek, sült vér és főtt krumpli csorgattatták a nyálat. És ott volt a várrom, aminek a tornyába is fel lehetett menni. Fentről érdekes kilátás nyílott a környékre – egyik oldalon a fáktól sűrű hegyoldal, másikon a nagy síkság, teletűzdelve falvakkal. A békés kis házikókból felszálló füstfelhőket a szellő gyengéden félrefújta. A távoli ködben még látszottak a nagy hegyek is.

Innentől kezdve csak nagy általánosságokról tudnék beszámolni. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat! :) Félóránként újraszerveződő csoportokban megvitattuk az ilyenkor kötelezően előkerülő égető kérdéseket emberekről és egerekről, nemzetekről és nemzeti italokról (mert a sörön kívül más nem volt) és sok további 'e'-vel könnyedén kifejezhető témákról. Tizenegy felé aztán megfáradtunk és a vaksötétben lebotorkáltunk a hegyről, hogy elkapjunk egyet a Katowicébe óránként visszainduló buszokból.

(balról jobbra) Diana, Marek, Akın, Maria és Zoli

Akın elhajlik :)

A másnap reggeli ébredés a macskajaj helyett az este során összeszedett megfázás miatt kicsit féloldalasra sikeredett, de a következő hét során sikerült kikúrálnom magam. Viszont tetszett, hogy jó mély és öblös volt tőle a hangom… :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.